|
Az ember mindig is tartott állatokat maga körül. Némelyeket haszonból, de másokat csak kedvtelésbõl. Ezek az állatok sok örömet adnak gazdájuknak, átsegítik õket az élet nehéz szakaszain, vezetik a vakokat, megmentik a leomló házak alá rekedteket, kiássák a lavina alá temetetteket, húzzák gyermekeink szánkóját, vigyázzák értékeinket, vagy csak úgy egyszerûen, önzetlenül ott vannak mellettünk, s nekünk nincs más dolgunk, csak szeretni õket. Ha tehetjük, megadunk nekik minden jót, amit a mienknél jóval rövidebb életük alatt csak megkaphatnak. De sajnos egyszer nekik is el kell hagyniuk az élõk sorát. S ha életükben megbecsültük és szerettük õket, vajon nem érdemlik meg, hogy méltóságban pihenjenek meg holtukban is?
|
